Bort iszik és vizet prédikál – avagy a kognitív disszonanciáról

Részlet egy kitalált beszélgetésből:

– A: Ma mindenképp elmegyek edzeni – nagyon gáz, hogy már egy hónapja nem voltam, pedig előtte hetente el tudtam menni.

– B: Na, ez szuper, biztos jót fog neked tenni!

– B: (másnap) Na, voltál edzeni?

– A: Hát, végül nem. Gondoltam rá, hogy na, mégis megígértem, meg jó lenne, de… Nem is volt kedvem, majd holnap megyek, egy nap már nem számít. Ettől nem lesz bajom. Meg amúgy nincs is feltétlen értelme, ettől úgysem leszek izmosabb/nem fogok fogyni. Igazából még jó is volt, hogy nem mentem, mert így tudtam találkozni egyik barátommal.

Ismerősek az alábbi mondatok? Akár igen, akár nem, ebben a rövid beszélgetésben a kognitív disszonancia egy klasszikus példája érhető tetten.

Mi is az a kognitív disszonancia? A fogalmat Leon Festinger vezette be a pszichológia világába. Abból indul ki, hogy az emberek törekednek arra, hogy elképzeléseik összhangban legyenek egymással, az érzelmeikkel és a viselkedésükkel. Tehát például, ha a fenti példát nézzük, akkor az alábbi esetben van egyensúly: „Tudom, hogy fontos a sportolás egészségem szempontjából.” – „Ezért sportolni járok heti rendszerességgel.”

Amennyiben nincs egyensúly, vagyis disszonancia merül fel, akkor valahogy így néz ki a fenti példa: „Tudom, hogy fontos a sportolás az egészségem szempontjából.” – „Nem megyek el edzeni egy hónapon keresztül.”

Ezt a disszonanciát az egyén szeretné minél előbb megszüntetni és egyensúlyt teremteni, mert konkrét feszültséggel jár (a fenti példában ez lehet lelkiismeretfurdalás, a mások általi megítéléstől való félelem stb.), ezért az alábbi stratégiákat alkalmazhatja (ezek nagyon sokszor nem tudatosak!):

• Új elemet vonunk be a már meglévő kapcsolatba: „Nem mentem el edzeni” + „A sportolás viszont fontos az egészség szempontjából” –> „Holnap is ráér”

• Csökkentem a disszonáns elem jelentőségét: „Nem mentem el edzeni” + „A sportolás fontos az egészség szempontjából” -> „Nincs is értelme igazából ennek”

• Növelem a viselkedés jelentőségét, fontosságát: „Így volt időm barátommal találkozni.”

• Tagadás: „Ettől nem lesz még nekem bajom.”

Nagyon fontos hozzátennem, hogy az ilyen disszonanciák mindenkivel előfordulnak, a különbség maximum a mennyiségben nyilvánul meg. Ezért ne legyünk kritikusak másokkal szemben, hanem a ismerjük fel a sajátjainkat!

Te mikor tapasztaltál magadban ilyen disszonanciát?