Miért beszélünk el egymás mellett? 4 pszichológiai ok a félreértések mögött

Képzeld el a következőt: Napok óta keményen dolgozol egy prezentáción, és elküldöd a kollégádnak véleményezésre. Ő csak annyit válaszol: „Láttam, köszi.” Te azonnal elkezdesz kombinálni: „Ennyi? Biztos nem tetszett neki. Vagy talán nem is érdekli a munkám?” Közben a kollégád épp egy rohanós nap közepén volt, és csak gyorsan jelezni akarta, hogy megkapta az anyagot, eszébe sem jutott bírálni téged.

A félreértés az emberi kapcsolatok legnagyobb ellensége. Glenn Geher pszichológus szerint nem azért értjük félre egymást, mert rosszindulatúak vagyunk, hanem mert az agyunk bizonyos „beépített” folyamatai torzítják a valóságot. Íme az a négy leggyakoribb csapda, amibe mindannyian beleesünk:

1. Egocentrikus torzítás (Egocentric Bias)

Alapvető emberi tulajdonság, hogy a világot a saját szemünkkel nézzük, és tudat alatt feltételezzük, hogy mindenki más is ugyanazt látja. Ha te egy munkahelyi vitát a „saját igazadért való bátor kiállásként” élsz meg, a főnököd ugyanezt a helyzetet tiszteletlenségnek tarthatja. A félreértés azért születik meg, mert elfelejtjük, hogy a másik ember egy teljesen más szemüvegen keresztül nézi ugyanazt az eseményt.

2. Kognitív disszonancia (Cognitive Dissonance)

Az elménk szereti az összhangot. Ha olyasmit hallunk, ami ellentmond a világnézetünknek vagy az ízlésünknek, az feszültséget kelt bennünk. A cikk egy példát hoz: ha te rajongója vagy egy együttesnek, és valaki megjegyzi, hogy szerintük nincs is tehetségük, az számodra szinte fizikai kényelmetlenséget okoz. A másik félnek talán fogalma sincs a rajongásodról, te mégis rögtön távolságtartóbb leszel vele, mert az agyad védekezik a „zavaró” vélemény ellen.

3. Érzelmi vs racionális feldolgozás

Az emberek eltérnek abban, hogy az információkat érzelmi vagy logikai úton szűrik-e meg. Vegyünk egy családi példát: az idős nagynéni üzenetet küld, hogy kijönne érte valaki az állomásra, de úgy van, akkor „taxival is jó lesz neki”.

• Az érzelmi típus (a „feeler”) rögtön dekódolja a sorok mögötti vágyat: a néni azt szeretné, ha valaki érte menne.

• A racionális típus viszont csak a szavakat látja: „Azt mondta, jó a taxi, akkor nincs dolgunk.” Bumm, a félreértés és a sértődés már meg is történt.

4. Diszpozíciós torzítás (Dispositionist Bias)

Amikor mások viselkedését látjuk, hajlamosak vagyunk azt a jellemük számlájára írni, ahelyett, hogy a külső körülményeket néznénk. Ha valaki bevág eléd a forgalomban, azonnal „önző bunkónak” gondolod (ez a diszpozíció). De ha kiderülne, hogy az illető épp a haldokló kutyáját rohan elvinni az állatorvoshoz, rögtön megértenéd a helyzetet. Sajnos az első reakciónk szinte mindig a személyiség hibáztatása, nem a szituáció mérlegelése.

Összegzés

A félreértések elkerülhetetlenek, de ha ismerjük ezt a négy mechanizmust, tudatosabban reagálhatunk. Ahelyett, hogy rögtön megsértődnénk, érdemes megállni egy pillanatra és feltenni a kérdést: „Biztos, hogy jól dekódoltam a helyzetet?”

Források:

Festinger, L., & Carlsmith, J. M. (1959). Cognitive consequences of forced compliance. The Journal of Abnormal and Social Psychology, 58 (2), 203–210. https://doi.org/10.1037/h0041593

Montgomery, J. (2010). The Answer Model: A New Path to Healing. TAM Books.

Nale, J., Geher, S., & Geher, G. (in-process). The Book of Understanding.

Ross, L., & Nisbett, R.E. (1991). The Person and the Situation: Perspectives of Social Psychology. New York: McGraw Hill.

Sicoly, F., & Ross, M. (1977). Facilitation of ego-biased attributions by means of self-serving observer feedback. Journal of Personality and Social Psychology, 35(10), 734–741. https://doi.org/10.1037/0022-3514.35.10.734