A szorongásos viselkedési minták és hatásuk a párkapcsolatra

Hogyan befolyásolja párkapcsolatodat a szorongásos viselkedésed?

Amikor valaki sokszor szorong, az többet befolyásol annál, mint ahogy belül érzi magát az illető, ugyanis erősen hathat a legközelebbi kapcsolataira is. És ahogy a szorongás különböző embereknél különböző formákat ölt, úgy a kapcsolatokban is többféleképpen mutatkozhat meg.

Ebben a cikkben három jelentős szorongásos viselkedést írok le, mindegyik egyedi jellemzőivel, a mögöttük álló szükségletekkel és megoldásaikkal együtt. Ezek a következők: katasztrofizálás, kontroll és torzult hiedelmek. Nézzük meg, hogyan jelenhetnek meg ezek az elsődleges kapcsolatokban és mit tehetünk ellenük.

Katasztrofizálás

A katasztrofizálás során katasztrofális vagy legrosszabb kimenetelű történeteket gyártunk, majd úgy viszonyulunk hozzájuk, mintha biztosak vagy valószínűek lennének. A katasztrofizálás gyökere a bizonytalanságtól való félelem. Ez az elme kísérlete arra, hogy felszámolja a bizonytalanságot az összes lehetséges rossz kimenetel elképzelésével, mintha ez valahogy megvédene vagy felkészítene arra, ami jön. A kapcsolataidban ez állandó aggódásként jelenhet meg a kapcsolat állapotával kapcsolatban, vagy folyamatos megerősítés-keresésként abban, hogy a partnered szeret, hűséges vagy elkötelezett.

Ez valószínűleg „mi van, ha” kérdések formájában mutatkozik meg, amelyekhez félelmetes kimenetelek társulnak. Mi van, ha elhagy? Mi van, ha csak arra vár, hogy jöjjön valaki jobb? Mi van, ha megcsal?

Ha a katasztrofizálás jelen van a kapcsolatodban, fontold meg a következő kérdést: Ezek a félelmek olyan tényeken alapulnak, amiket biztosan tudok? Amikor a szorongás ismert tényekre és eseményekre adott válasz, az nem katasztrofizálás, hanem megfelelő reakció az aktuális élettapasztalatokra. Ez nem megoldandó probléma, hanem egy jelzés, amit figyelembe kell venni.

Amennyiben a katasztrofizálás releváns, ismert tények hiányában történik, fontold meg az alábbiakat:

• A partnerem következetes és megbízható?

• Összhangban vannak a szavai a tetteivel?

• Amikor megosztom az aggodalmaimat/félelmeimet, hogyan reagál? (Arra fókuszál, hogy biztonságban érezzem magam, vagy védekezni kezd?)

• Hogyan érzem magam, amikor a partneremmel vagyok, szemben azzal, amit akkor gondolok, amikor távol vagyok tőle?

Ha a katasztrofális félelmek bizonyítékok nélkül merülnek fel, a feladat nem az, hogy minden gondolattal vitatkozz, hanem az, hogy lehorgonyozd magad abban, amit valójában tudsz. Bízz jobban a belső tudásodban, mint a félelemteli történetekben, amiket az elméd sző! A kapcsolaton belül cselekedj ebből a bizalomból (amennyiben azt tények és következetes tettek támasztják alá), még akkor is, ha ez kényelmetlen.

Kontroll

Ez a szorongás úgy mutatkozik meg, hogy túlterheltnek érzed magad a felelősségeid miatt, miközben neheztelsz a partneredre, amiért nem osztozik a terhekben. Nehézséget okozhat a lazítás vagy a pihenés, amíg a tennivalóid listája nincs kész. Valószínűleg határozott elvárásaid vannak azzal kapcsolatban, hogyan szeretnéd elvégezni a dolgokat, és nehezen engeded el a megvalósítás módját, ami oda vezet, hogy úgy érzed, mindent magadnak kell megcsinálnod. Valószínűleg neheztelsz a partneredre, miközben ő kritizáltnak és megbízhatatlannak érzi magát.

Fontos látni, hogy két dolog egyszerre is igaz lehet: az, hogy valóban aránytalanul sok terhet viselsz, és az is, hogy a megvalósítás módjához való ragaszkodásod hozzájárul a túlterheltség érzéséhez.

Egy fontos kérdés: Azért vagyok dühös, mert valóban hiányzik a támogatás, vagy azért, mert nem az én időbeosztásom szerint vagy nem az általam preferált módon történik?

A kontroll kapcsolatokra gyakorolt hatásának egyik fájdalmas igazsága, hogy a túlzott kompetencia és függetlenség alatt gyakran magány és egy mély vágy rejlik, hogy támaszkodhass a partneredre – még akkor is, ha küzdesz az elengedéssel.

A váltás lényege, hogy felismerd a saját szerepedet a túlterheltség érzésében, és keress utakat egyes feladatok elengedésére, ami egyben a „hogyan” és a „mikor” elengedését is jelenti.

Néhány dolog, ami segíthet ebben:

• Kezdd kicsiben. Válassz alacsony tétű dolgokat, amiknek nincs jelentős következménye akkor sem, ha nem „jól” végzik el őket.

• Kommunikáld a partnerednek, mit szeretnél átadni. Egyezzetek meg abban, ki felel a feladatért, és mi a kívánt eredmény.

• Engedd azt el, hogyan készül el, ugyanis sok út vezet ugyanahhoz az eredményhez.

• A nyert időt használd valami értékesre: pihenésre, szórakozásra vagy másokkal való kapcsolódásra.

Torzult hiedelmek

A torzult hiedelmekből, azon belül is a saját értékről és méltóságról szóló téves alapvetésekbő fakadó szorongás intenzív diszkomfortként jelentkezhet konfliktusok idején. Ez a kényelmetlenség arra késztethet, hogy bármi áron helyreállítsd a békét, ahelyett, hogy elég ideig benne maradnál a feszültségben a valódi megértéshez és javításhoz. Ez sajnos elvezethet saját igényeid és határaid feladásához (önfeladás) a javítás iránti kétségbeesett sietségben. Emögött gyakran az áll, hogy képtelen vagy elhinni, hogy a partnered lehet dühös vagy csalódott, és közben ugyanúgy szerethet téged.

Íme egy kérdés, ami segít megkülönböztetni a partnered részéről érkező ártalmas vagy nem megfelelő bánásmódot a torzult hiedelmeidből fakadó feszültségtől: A zaklatottságom főként azon alapul, ami valójában történik, vagy azon, amit magamnak mondok arról, hogy ez mit jelent rám nézve?

A váltás a torzult hiedelmek esetén az, hogy megtanuld megnyugtatni magad és megállni, hogy gyors reagálás helyett átgondolt, számodra is megfelelő választ tudj adni. A válasz megválasztásakor fontos, hogy mind a partnered, mind a saját igényeidet figyelembe vedd, mindkettőt tartsd fontosnak és érvényesnek.

Néhány készség a gyakorláshoz:

• Állj meg, mielőtt sietnél „megjavítani” a dolgokat.

• Lélegezz, és emlékeztesd magad, hogy biztonságban vagy a diszkomfort ellenére is (amennyiben fizikailag vagy érzelmileg nem fenyeget a partnered).

• Bízz abban, hogy a szeretet elbírja a nehéz érzéseket.

• Hagyd, hogy a javulás lassan bontakozzon ki, önfeladás nélkül.

• Fókuszálj annak megértésére, amit a partnered közöl! Kérdezz vissza, hogy jól érted-e. Vegyed figyelembe az ő igényeit is, miközben ügyelsz arra, hogy a sajátjaidat se add fel.

Záró gondolatok

Annak megértése, hogyan jelenik meg bármelyik viselkedés a kapcsolataidban, nem az önmagad vagy a partnered hibáztatásáról szól. Hanem arról szól, hogy észrevedd a reakcióidban ismétlődő mintákat, és megkérdezd, hogy azok a jelen pillanatot tükrözik-e, vagy egy régi történetet, amit magadban hordozol még.

Ahogy fejleszted a képességedet a bizonytalanság elviselésére, a kontroll elengedésére vagy az önmagaddal kapcsolatos kemény hiedelmek lágyítására, teret teremtesz a bizalmon, együttműködésen és valódi érzelmi biztonságon alapuló kapcsolatoknak.