Ezek a mai fiatalok – a sztereotípiák egyik ősatyja

A mai fiatalok borzasztóak. Egyre rosszabbul teljesítenek. Csak a telefont nyomkodják, nem képesek szóban beszélgetni. Pár másodpercig tudnak figyelni, tiszta röhej…

Te is hallottál már ilyen mondatokat? Esetleg te is mondtál már ilyet? Mint a legtöbb sztereotipizáló mondatban, ezekben is ott lapulhat valamennyi igazság. Bárhogy is legyen, ettől függetlenül én nagyon károsnak tartom őket. Miért?

·       Mert sztereotipizálók, egy kalap alá veszünk minden fiatalt.

·       Mert a negatívumokra fókuszálnak és nem látjuk meg így a másikban az értéket.

·       Mert ítélkezünk a másik felett, anélkül, hogy meg akarnánk érteni.

·       Mert eltávolítjuk magunkat tőlük, ezáltal kommunikálni is nehezebben tudunk velük.

·       Mert így kevésbé értjük meg őket és csak újabb sztereotipizáló mondatokat fogunk megfogalmazni.

A világunk felgyorsulásával egyre többször észlelhetünk korosztályok közötti különbségeket. Nemcsak szülők és gyerekük, nagyszülők és unokáik között. Akár már 25-30 éves fejjel is gondolhatjuk azt, hogy nem értjük a mai tinédzsereket.

Az ilyen észleléseink hatására pedig érthető az a reakció, hogy elzárkózunk. Hiszen egyszerűbb, nem kell erőfeszítést tenni, hogy megértsük a másikat. Esetleg még ki is derüljön, hogy „Ja, nem is olyan hülye igazából”. Meg, hogy igazából tök ügyes valamiben, meg motivált arra, hogy tanuljon, dolgozzon.

Nem egyszerű másképp tekinteni erre, valljuk be, akár fárasztó is. Én is beleesek abba a hibába, hogy sztereotipizálok. De nem hagyom, hogy befolyásolja a nézetemet. Én azt mondom, hogy a jövő felnőttjei igenis fantasztikusak! Vannak, akik nagy vállalkozók lesznek. Vannak, akik segíteni akarnak másokon. Vannak, akik a jövőjükre gondolnak előre és tesznek érte. Vannak, akik kreatívak és csodálatos alkotásokra képesek. Akárcsak az előttük jövő generációk fiatal korukban.

Talán nem is vagyunk annyira különbözőek. Ha pedig igen, azzal sincs baj szerintem. Lássuk meg, mitől értékes a másik! Nézzük meg, mit tanulhatunk tőlük és mi mit taníthatunk nekik! Szerintem ez arról szól, hogy mennyire vagyunk képesek elfogadni tőlünk különböző embereket.

Te mit gondolsz erről?